Fullon a diszkó lassulok,
Sebesség kéne mára,
Az ablak tükre megremeg,
Ahogy a hangerő cibálja.
A vidéki pultos nem érti,
Mi a szerelem, két férfi,
Ölelkezik a vécében,
Lépek a taximat intézem.
Kitinpáncélozott Cadillacben,
A sofőr a rádión teker,
A hangszóróból napalm szivárog,
A tűzről Johnny Cash énekel.
Burns, burns, burns,
Ahogy süllyedek egyre lejjebb,
Down, down, down,
A lángok úgy csapnak egyre feljebb.
Beengedtem egy állatot,
Amit megfékezni nem tudok,
A csengő szól, megébredek,
De felébredni nem merek.
Kérdezem, mi kell neki,
A választ Ő sem ismeri,
A lelkem vidd, az útba van,
A lélek oly haszontalan.
A város peremén cirkusz áll,
Koszosan, pirosan, sárgán,
Én veretek veterán körhintán,
Porcelán kanca hátán.
Egy majomőr idelép,
Mit akarsz vakarék,
Emberszerű az arca.
De a fejemben beszél,
A csimpánz tenyér,
A borotvakést kihajtja.
Villan a penge krómja,
Jön az őr monológja,
Aki azt darálja, hogy az ember,
Olyan haszontalan,
hogy csak útba van,
És hiába minden rendszer.
Ő a nagyobb erő,
Ami nem győzhető le,
Semmilyen ismert módon,
Minek elrohanni,
Minek ellenállni,
Hát folyjon a vér, csak folyjon.
Beengedtem egy állatot,
Amit megfékezni nem tudok,
A csengő szól, megébredek,
De felébredni nem merek.
Kérdezem, mi kell neki,
A választ Ő sem ismeri,
A lelkem vidd, az útba van,
A lélek oly haszontalan.
Beengedtem egy állatot,
Amit megfékezni nem tudok,
A csengő szól, megébredek,
De felébredni nem merek.
Kérdezem, mi kell neki,
A választ Ő sem ismeri,
A lelkem vidd, az útba van,
A lélek oly haszontalan.
Beengedtem egy állatot,
Amit megfékezni nem tudok,
A csengő szól, megébredek,
De felébredni nem merek.
Kérdezem, mi kell neki,
A választ Ő sem ismeri,
A lelkem vidd, az útba van,
A lélek oly haszontalan.
Beengedtem egy állatot,
Amit megfékezni nem tudok,
A csengő szól, megébredek,
De felébredni nem merek.
Kérdezem, mi kell neki,
A választ Ő sem ismeri,
A lelkem vidd, az útba van,
A lélek oly haszontalan.
